A Jászság a redemptio (ejtsd: redempció, önmegváltás, 1745) óta jellegzetes népességkibocsátó terület. A Jászföldről elkerültek két jelentős csoportja a kirajzottaké és az elszármazottaké.

A kirajzott népesség szervezett telepítési politika révén hagyta el szülőföldjét. Így a 18. század derekán az egykori kiskunsági pusztákat szállták meg a jászok, majd a 19. század második felében újabb raj érkezett oda a Zagyva-Tarna mellékéről. A 20. század harmincas éveiben a dunántúli Nagylók és Újireg gyarapodott jászsági telepesekkel.

A Jászság folyamatosan bocsátott ki népességet az ország nagyobb városaiba is. A fővárosban a 19. század végétől gyarapodott a Jászságból elszármazottak száma, 1920 után szervezetet is alakítottak "Jászok Egyesülete Budapesten" elnevezéssel. Vezetőjük dr. Czettler Jenő (1879-1953) agrárközgazdász, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő lett. A szervezetet 1946-ban feloszlatták.

Az elszármazott jászok 1991-ben hozták létre újból Budapesten a Jászok Egyesületét. A szervezet célja: intézményes kapcsolatot teremteni az elszármazott, kirajzott és az otthon élő jászok között. A szervezet taglétszáma 2005 elején 551 fő. Az egyesületnek továbbá 30 tagszervezete is van. Az egyesület munkáját összejövetelek, rendezvények szervezésével, kiadványok megjelentetésével végzi.

Irodalom: A magunk útján. A Jászok Egyesülete és "A Jászságért" Alapítvány első tíz éve. Budapest, 2000.